Sziasztok. Az iskola miatt elég lassan tudok írni, de mindent megteszek. Kevesebb lesz egy fejezet, ezért engesztelésből gyakrabban teszek majd fel. Kérlek véleményezettek, mert nem érzem úgy, hogy így folytatnom kéne.... T.T Ha kapok legalább 8 hozzászólást folytattom.

Ruction 5.Fejezet

~ Egy óra múlva otthagytam fiatal urat. Lesiettem WoHeehez, a szakácsnőhöz.
 - Hogy halad? - álltam az ötvenes éveiben álló nő mellé, ijedtében nagyot ugrott, majd szíve felé tette kezét és felém fordult.
 - Ne hozd rám még egyszer a szív bajt, te istenadta kölyök!! - fakanalát fenyegetően megrázta.
 - Bocsánat WooHee asszony. - hajoltam meg, egy félmosoly kíséretében bocsánat kérően meghajoltam.
 - J-jól van nincs baj, fiam. - habogott össze-vissza. 
 - Nos, hogy áll az étel? 
 - Mire leérnek kész lesz. - büszkén kihúzta magát. 
 - Ez remek! Akkor megyek is, köszönöm. - gyorsan megfordultam tengelyem körül, percek múlva már mellette álltam.
 ~ Mivel nem felelt semmire ez az elkéneztetett kis... Az én drága kisördögöm vezénylete által belecsíptem oldalába. Hmm, meglepően feszes, izmos. NEM EZEN NEM GONDOLKODHATOK, ITT FÉRFI SZOLGÁLÓ VAGYOK!!! Csak olyan nehéz... Tettem egy hatalmas ugrással jutalmazott. ~
 - Mégis mit képzelsz, te hitvány szolga?! - hirtelen jött kitörése megijesztett, hatalmasat nyertem.
 - Felébresztettem fiatal úr. - feleltem.
 - Így? - kérdően felemelte szemöldökét.
~ Gyors terelés után elhagytam a szobát, a fürdő is gyönyörű, tökéletes pont ahogy az egész kastély. Anyám milyen jó lehet itt fürdeni. Ahh~ Egy. Egy sor ábrándozás közben előkészítettem mindent. Hang nélkül léptem be, nem is olyan buta a szavai miatt. Egészen a fürdőig loholtam utána, de mikor ott akartam hagyni behúzott a helyiségbe. Teljesen megijedtem, leleplezett?! Meg fog erőszakolni?! ~
 - T-t-tessék?! - dadogtam - M-miért?
~ Gúnyos mosolyártól a hideg kirázott. ~
 - Szerinted miért?
 - Ö-öhm. - éreztem, hogy vér fut az arcomba és, hogy lehajolt hozzám még egy lapáttal rátett.
 - Férfipárti vagy?
 - M-mi?! N-nem dehogy!! - hevesen tiltakozottam, nem bukhatok le, nem bukhatok le!!!
 - Akkor segíts vetkőznöm. - M-mi?! Ne már!!
 - I-igenis. 
~ Remegő kézzel kezdtem el vetkőztetni. Először a zakóját, másodjára az ingét. Nem tévedtem valóban izmos, nem is kicsit. Hozzám dobta a maradék ruháját. Csendben, meglapulva vártam míg elkészül. Teljesen megdöbbentett újabb parancsa. Ennek sincs szívbaja az biztos, vagy csak túl sokszor csinálta már ezt? Nagy nehezen neki kezdtem a hátának. Tele van forradásokkal ez eddig fel sem tűnt. ~

 - Sok harcban vett már részt, fiatal úr? - kérdezte meglepetten.
 - Igen.  Nem nézted ki belőlem?
 - Bocsásson meg, de nem. - erre felnevettem - Rosszat mondtam?
 - Nem. 
 - Akkor, min nevetett?
 - Azon, hogy ilyen nyíltan megmondtad. - nem válaszolt, vállam felett letekintettem rá. Értetlen arca tárult elém, amitől nevetésben törtem ki. - Nem szokták a szemembe, vagyis hátamba mondani.
 - J... Értem. Valószínűleg azért mert félnek, hogy kirúgja őket. 
 - De te nem?  - most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek.
 - Nem igazán. - vonta meg  vállát.
 - Miért?
 - Azt már nem mondom meg! - felnézet szemembe. 
 - Miért? - noszogattam tovább.
 - Mert nem akarom és végeztem. - kezét törölgetve állt talpra, nagyokat pislogtam rá - A hátával, leöblítheti.
~ Úgy tettem ahogyan mondta. Nekem hátal készítette ki ez esti ruhámat. Alacsony, vékony, nem tűnik túl erősnek. ~
 - És te szoktál harcolni? 
 - Hmm, nem igazán. 
 - Pedig kellene. - furcsán nézett rám - Férfi vagy nem? Meg kell védened a családod!
 - Igaza van. - fordult vissza hangjában szomorúságot fedeztem fel.
 - .... Vagy nincs? 
 - De, de van egy húgom.
 - Akkor van kit megvédened. - beszéd közben kiszálltam, derekamra tekertem egy törölközőt. 

~ Teljesen igaza van, sóhajtottam fel. Odanyújtottam a cuccát. Pilláim lesütöttem, míg öltözködött. ~ 
 - Mindent megteszek ezért. 
 - Tanulsz valami harcművészetet? 
 - Nem. - felsegítettem rá a darabokat.
 - Miért nem, mos..
 - Nem engedhetem meg magamnak. - vágtam szavába és közben belőttem a séróját, utolsó dolgokat helyére illesztetem. 
 - Értem. 
 - Kész van fiatal úr. - elgondolkodva bólintott, lekísértem az ebédlőbe és a többi szolgával együtt figyeltem őket.
 
 

Ruction: 4.Fejezet

~ Arra ébredtem, hogy valaki felém lépked. Lustán felültem és rá emelt tekintettem. Egy férfit, nem is inkább fiú komornyikruhában. Ezek szerint ő az új játékszerem. Csak az a baj, hogy nem nő. Morogva felálltam. Egy méterrel előttem cölöpölte le magát, kecsesen meghajolt. ~
 - Fiatal úr, mától én leszek a komornyikja. - hangja furcsán kedves és lágy volt, nem férfias, de nem is őszinte. He, érdekes! Arcomra alantas félmosoly kúszott. Lassan felegyenesedett.
~ Előre hajoltam, hogy arcunk egyszíntbe kerüljön. Alacsony, állapítottam meg. Rendületlenül tűrte kutató szempárom. Hirtelen otthagytam és elindultam a lovam felé. Vállam felett néztem vissza rá.~
 - Gyere WooJin! - szemei kikerekedtek.
 - WooJin?
 - Igen ez a neved, mozdulj már!! - emeltem fel a hangom. Nem hallottam, de éreztem legszívesebben leütne. Hátamba lyukat égetett a hátamba. Jóízűen felnevettem és felugrottam Szélvészre.
 - Te futni fogsz! - és elindultunk.

~ Két óra alatt végre megtaláltam ezt a semmirekellőt. Morgását figyelembe se véve meghajoltam előtte. ~
  - Fiatal úr mától én leszek a komornyikja. - próbáltam a lehető legkedvesebb és legalázatosabb lenni.
~ Mikor felálltam lehajolt hozzám. Arcunk között csak öt centi volt. Nyeltem egyet és magamba fojtottam a zavaromat. Olyan gyorsan fordult meg és indult lovához, hogy légmozgást keltett. Kifújtam a bent tartott levegőt. ~
 - Gyere WooJin! - miről beszél ez?
 - WooJin?
 - Igen ez a neved, mozdulj már!! - a nevem?! Szúrósan követtem minden mozdulatát. Felnevetett, értetlenül néztem és kissé hátra hőköltem. Pillanatok alatt a fehér "paripáján" csücsült, gúnyosan, lenézően figyelt engem. Arcán vészjósló mosoly terült szét.
 - Te futni fogsz! - Eh ne már!! Ez hülye?! Mire feleszméltem már az erdőben szalonozott kénytelen-kelletlen utána eredtem.

~ Ez komolyan utánam jött. Nem is rossz. Direkt kerülőn mentem. Az istálló előtt leugrottam és elégedetten veszem tudomásul, hogy lihegve ért utol. Apró kezébe nyomtam a kantárt. Nagy nehezen tudomásul vette a dolgát és bevezette Szélvészt a helyére, egy 10 perc múlva jelenik csak meg oldalamon, kecsesen meghajol és várja parancsaim. Mit sem törődve vele beindulok. Komótosan ülök le az íróasztalhoz és kezdek neki a mai feladataimnak. Valami más, rendezettek az iratok? Az előbb dobtam szét őket. A kedvenc rágcsám? Mi a?! Habozva oldalra fordultam. ~
 - ÁÁÁ!! - hátrazakóztam és az inassal találtam magam szemben. - Baszki! Mikor jöttél be?! - segítőkész kezét indulatosan elhárítottam és magam álltam fel.
 - Végig itt voltam fiatal úr. - látszott rajta ő is meglepődött, de mosolyát is lenyeli.
 - Jó szórakozol? V-végig?!
 - Igen. Vagyis, végig itt voltam. - arcán pillanatnyi zavartság futott át.
 - Jól van, mindegy! - túrtam ingerülten hajamba és visszahuppantam a székembe. - Máskor szólj, ha bejössz.
 - Igenis, bocsásson meg, hogy megijesztettem. - hajolt meg, félszegen leintettem.

~ Hangtalanul követtem. Út közben beugrottam a konyhára, hogy vigyek neki valamit. A szakács volt oly kedves és odaadta nekem az úrfi kedvencét. Letettem mellé és a lehető legláthatatlanabbul segítettem ki őt. Mikor rám nézett. Hatalmasat ordított és a földön kötött ki. Én is hátráltam egy-két lépést. Nem mondom, hogy nem volt röhejes! ~
 - Baszki! Mikor jöttél be?! - közben kinyújtottam felé a kezem, de durván ellökte és magától tápászkodott fel. 
 - Végig itt voltam fiatal úr. - adtam választ, de alig tudtam elharapni feltörő nevetésem.
 - Jó szórakozol? V-végig?!
 - Igen. - hirtelen leeset mit mondtam és azonnal hadakozni kezdtem - Vagyis, igen végig itt voltam. 
 - Jól van, mindegy! - figyeltem - Máskor szólj, ha bejössz.
 - Igenis, bocsásson meg, hogy megijesztettem. - mellkasomra helyeztem tenyerem és előre dőltem, egy könnyed mozdulatsort bemutatva és visszahúzódva figyeltem ahogyan végzi feladatait.

 - Fiatal úr kész a vacsora. - hallom meg egy ismeretlen személy halk és simogató hangját. Valaki rázogat. - Kérem keljen fel! 
~ Nem feleltem, s mozdulni se mozdultam meg. Szórakozok vele egy kicsit. Halk szitkokat hallottam meg. ~
 - Ez az elkényesztetett ... - morogta de nem fejezte be - Na, ébresztő! - megcsípett mire hatalmasat ugrottam
 - Mégis mit képzelsz, te hitvány szolga?! - förmedtem rá, megszeppenve nézet rám - Válaszolj, ha kérdezlek!!
 - Felébresztettem fiatal úr. - nyerte vissza nyugodtságát.
 - Így?
 - Igen. Kíván fürdeni vacsora előtt? 
 - ... Igen. 
 - Máris elkészítettem. - egy lágy mozdulattal begörbítette hátát és el is tűnt mellőlem. Fura egy alak az biztos.
~ Fel-alá kezdem járkálni állam vakargatva.
 - Biztos nem Sebastian volt. Nem merne ellen szegülni, de akkor ki? Szüleim nem avatkoztak a dolgomba...eddig.
 - Kész a fürdője. 
 - Rendben. - egészen a fürdő ajtajáig követett, mint egy jól nevelt kiskutya. - Te is jössz. - rántottam be magammal.
 - T-t-tessék?! - döbbent le, szinte már megijedt. - M-miért? - Gúnyos mosoly húzódott ajkaimra. 
 - Szerinted miért? 
 - Ö-öhm. - közelebb hajoltam hozzá...elpirult.
 - Férfipárti vagy? 
 - M-mi?! N-nem dehogy!! - hevesen tiltakozott. 
 - Akkor segíts vetkőznöm. 
 - I-igenis. - remegő kézzel segített. 
~ Lehúzta hátamról a zakót, az inget. Fel akasztotta, én pedig hozzá vágtam maradék ruhám és beültem a vízbe. Felém se nézet, míg tisztálkodtam. ~
 - Mosd meg a hátam WooJin. 
 - Hogy mit csináljak? - dermedt meg és lett hangja egy oktávval magasabb. 
 - Ne sipákolj, hanem gyere és végezd el a munkád! - mordultam fel.
 - Igenis. - megfordult letérdelt mögém és szivaccsal a kezében kezdet neki mosdatásomnak. 

Ruction: 3.Fejezet

~ Reggel arra ébredtem, hogy valami vagy valaki a fülembe szuszog és ölelget. Lassan felnyitottam pilláim és szunyókáló nővéremmel találtam magam szemben. Még mindig a tegnapi ruhájában volt. Vajon mikor ért haza? Gyengéden elkezdtem rázogatni vállait. ~
 - Jiyeon, Jiyeon. - szólítgattam egyre ingerültebben, egy jó öt percig.
 - Mi van? - mordult rám, de nem nyitotta ki szemeit.
 - Kelj fel, hasadra süt a nap! - elmosolyodtam rajta, rosszabb mint egy öt éves kisgyerek.
 - Áhh nem akarok! - morogta és vállamba fúrta fejét.
 - Itt a herceg. - suttogtam fülébe, mert jól tudom mennyire rühelli. Azonnal fel is pattant és ökölbe szorított mancsait maga elé emelte.
 - Hol?! - elnevettem magam hangosan.
 - Átvertél! - kuncogott és elkezdet csikizni.
 - Nee nehh! - sírtam nevetve.
 - Ez a büntetésed. - mondta, majd megkegyezett nekem. Légzésem lassan normalizálódott.
 - Mi történt tegnap? - váltottam azonnal komolyra.

~ Megdermedtem húgom tényleges kérdésére és komolyságára. Nagy levegőt véve ültem le az ágya szélére. Csak bámultam magam elé és lassan kiengedtem a bent rekedt oxigént. ~
 - Egy szívességet kértek tőlem. - húztam el szám szélét, kissé gúnyosan. Megnevezni fölösleges volt. Kiléte egyikünk előtt sem volt titok.
 - Egy szívességet? - szűkültek össze barna színben pompázó szemei.
 - Igen. Azt akarják, hogy neveljem meg a fiukat. - néztem rá.
 - Hogy neveld meg?! Dadát akarnak belőled csinálni, egy húszon éves férfihoz?! - csípősen elnevette magát.
 - Valami olyasmit. A komornyikja leszek annak az óriáscsecsemőnek. - arcára halovány mosoly ült ki, de aggodalom is bujkált ott.
 - Jiyeon nem szerethetsz bele még egy nemesbe! Főleg a trónörökösbe! - mondta szigorúan.
 - Tudom. - hajtottam le szomorúan a fejem.
 - Azt mondtad a komornyikja kell legyél. Akkor ott is kell laknod. Igaz? - mindig meglepődöm Ailee okosságán. Igazán éles eszű lány.
 - Nem hagylak itt, csak bejárni fogok Az ebéd időmben haza jövök és csinálok neked enni. A takarítást meg este végzem el. - Összeráncolt szemöldökkel hallgatta végig mondandómat.
 - Nem fogod bírni. - mondta hidegen, mellkasa előtt összefonta karral.

~ Nem válaszolt, nem tudott. Parancsot kapott az ország vezetőjétől, nincs választása. ~
 - Jinuah, keresett téged a minap. - nővérkém ősszintén meglepődött.
 - Tényleg? Miért?
 - Mert halott a mentő akciódról.- rámosolyogtam hálásan.
 - Gyorsan terjed.
 - Igen és egész este kereset téged. - sejtelmesen elvigyorodtam. Eonni hatalmas szemekkel nézet rám.
 - M-miért? - dadogta édesen, kissé kipirultan.
 - Mert elmondtam neki hol jártál. - nem bírtam abba hagynia a szám széleinek felfelé kanyarítását.
 - Miért mondtad el neki? - hajol közel arcomhoz. Jól látom, hogy megijedt?
 - Mert a barátunk és fontos vagy neki. - a mondat második felét suttogtam.
 - É-értem. - feleli elcsigázva - Megyek készülni. - és ezzel ki is szaladt a szobámból és kapkodva készülődött, közben egy szenyóval dobott meg.
 - Elmentem, szia! - ordította hátra nekem és elviharzott.
 - Szia...

~ Teljesen ledöbbentett, amit húgi mondott nekem. ~
 - Fontos vagyok neki... Persze, mert jó barátunk. Nekem és Aileenek is. Ő is fontos neki... Igen! - motyogtam magam elé, futás közben
~ Jinuah háza előtt megálltam. Egy - kettő - stb. Telt az idő. Nagy levegőt vettem és sietősen bekopogtam. Semmi mozgás. Még egyszer. ~
 - Héé, Jinuah! Itthon vagy?! - már épp menni akartam, mikor kinyílt az ajtó és pillanatok alatt barátom védelmező karjai közt találtam magam.
 - Jinuah...Mi a baki? - suttogtam mellkasába. Eltartott egy pár pillanatig mire felfogtam mit is kéne tennem és hozzá bújtam. Remek érzés. Olyan jó meleg, biztonságos és ez a bódító illat. Ahj miket gondolok én?!
 - Mit csináltál? - suttogta lágyan fülembe, úgy mint még soha.
 - S-semmit. - jöttem teljese zavarba. Eltölt magától vállaimnál fogva és egyenesen szemebe nézet, nagyot nyeltem.
 - Ne hazudj.
 - Nem teszem. - tiltakoztam.
 - Akkor miért hivatott magához a pangyeol?! - vont kérdőre idegesen.
 - M-munkát adott. - feleltem megszeppenve.
 - Mit? - kérdezte meglepetten.
 - A hercegnek kell szolgálnom. - némán, összeráncolt szemöldökkel figyelt.
 - Mennem kell. - böktem ki pár perces hallgatás után. Megrázta a fejét, arcvonásai ellágyultak és újra az a felhőtlenül boldog srác állt előttem, akit oly régóta csodálok.
 - Rendben.
 - Akkor szia. - arcon pusziltam és elmenekültem.
~ Hátra sem néztem. Sokszor pusziltam már meg őt, de ez olyan más volt. Ezernyi pillangó éledt fel a hasamban. Az alsó ajkam harapdálva szedtem lábaim a szolgálóházba. ~

~ Arra keltem, hogy valaki szólongat. Idegesen battyogtam az ajtóhoz, de mikor kinyitottam egy nem várt vendég állt előttem. Azonnal karjaim közé zártam a kis törékeny testét. ~
 - Jinuah... Mi a baki? - suttogta, meg mosolyogtam furcsa szavajárását.
~ Miközben hozzám bújt megéreztem, milyen vékony és törékeny. Édes illata az orrom cirógatta. Hála Istennek, hogy jól van és nem eset baja. ~
 - Mit csináltál? - suttogtam a fülébe, egy pillanatra el is felejtkeztem mindenről csak is róla nem.
 - S-Semmit. - dadogta, nem hittem neki vállánál fogva eltoltam magamtól, hogy szemébe nézhessek.
 - Ne hazudj. - egyre idegesebb lettem, de igyekeztem magam csillapítani.
 - Nem teszem.
 - Akkor miért hivatott magához a pangyeol?! - szinte már kiabáltam, nem hazudhat nekem, ahhoz már túl régóta szeretem őt!
 - M-munkát adott. - felelte remegő hangon.
 - Mi? - néztem nagyot mikor felfogtam szavait.
 - A hercegnek kell szolgálnom. - nem válaszoltam.
~ A wangjának?! Jiyeon gyűlöli őt. Mi lesz, ha belészeret? Még belegondolni is sörnyű. Csak kihasználná az a féreg! Jiyeong túl naiv természetű. Gondolathálóm fonásában az előttem álló lány, sőt nő állított meg. ~ 
 - Mennem kell. - szavaira magamhoz tértem, megráztam a fej és kedvesen rámosolyogta.
 - Rendben. 
 - Akkor szia. - hadarta, és megéreztem arcomon puha ajkait. 
~ Válaszom meg sem várva tovább állt. Lassan visszalebegtem a házba. Minden egyes érintése a fellegekbe juttatott. ~

~ Rendesen leszidták a fejem. Pedig csak egy öt percet késtem. A fejmosás után, fürödni küldtek. Felügyelték, hogy mindenem alaposan sikáljam meg. Legszívesebben ordítottam volna zavaromban. Nagy nehezen sikeresen beleküzdöttem magam az egyenruhámba. Milyen gyönyörű és olyan puha. Meglepetésemre lekötötték a mellem, hajam férfikontyba fogták. Tátott szájjal álltam a hatalmas tükör előtt. Más nézett vissza rám. Egy sármos komornyik, aki ráadásul férfi!!! Hatalmasat nyeltem és a "főnökömhöz" fordultam. Aki elégedetten mért végig. ~
 - Miért kell férfinak öltöznöm? 
 - Azért, hogy a Matsumoto herceg ne akarjon téged. ... Bár emiatt nem is kell félnünk. - tette hozzá lenézően. Na jó már most rühellem, ezt a...!
 - Most pedig menj és keresd meg őt. - utasított.
~ Semmi jó tanács vagy, hogy hova ne menjek be. Hja most komolyan! Ez a palotai népség! Morgolódva indultam felfedező utamra. Néhány szobalány alaposan megnézet magának. Addig azt hittem azért, mert új vagyok, de mikor megláttam a tükörképem leeset. Pasi lettem! ~

Ruction: 2.Fejezet

~ Az is eszembe jutott, amikor az egyik ex-em annyira betérdeltem, hogy a hasából kellett eltávolítani a golyóit. Nagyot sóhajtottam. Nem jönne jól, ha bebörtönöznének. Gondoskodnom kell Aileeről. Áhh ne már! Tényleg kezdek anyánkká válni. Újra sóhajtottam egy nagyot. Út közben figyeltem Snagdan zsúfolt utcáit. Az országunk már rég nem az a hagyományos hely. Teljesen egyedi hangulata van. Sok-sok évvel ezelőtt angolok vették át az ország vezetését. Viszont egy ideje már újra saját "fajtánk" vezet minket. Lassan elértük a célunk és elképedve bámultam a királyi palotát.
 - Hatalmass~ - suttogtam magam elé.
~ Igazán körbenézni sem volt időm. Amikor megálltam egy-egy festménynél, vagy lovagi páncélnál tovább löktek. Uhh. Végül egy hatalmas trónterembe vezettek. Ott volt a király és a királyné is. M-Mégis mit tettem?? Illedelmesen meghajoltam előttük. Gyomrom dióméretűre zsugorodott. ~
 - Te lennél Lee Je Yeon, igaz? - kérdezte a Eun uralkokodója. Hangja hatalmat mégis gyengédséget rejtett magában. Meg kellett emberelnem magam, hogy válaszolni tudjak. Lenyeltem a torkomban akadt csomót.
 - Igen, felség. - megerősítettem egy bólintásommal. Egy ideig elgondolkodva mért végig. Kihúztam magam és arcomra halovány pír szökött. Egy egyszerű kis szobalány ruhám volt rajtam még a régi munkámból. Még rágondolni is rossz. Fel nem foghatom, mikként is eshettem bele egy ilyen pasiba.  - Miért hivatott ide felséged? - mindig mondani ezt a fránya "felségedet" idegesítő.
 - Azért mert egy szívességet szeretnénk kérni tőled Je Yeon kisasszony. - nem tagadhatom meglepődtem, nem kicsit.
 - Egy szívességet?
 - Igen. Sokat hallottunk rólad. - mondta a királyné. Milyen gyönyörű. Meg sem látszik rajta a kora. Vékony és kecses alakja nem jellemző ilyen idősen. Olyan hidegen szólított  meg, hogy a hideg kirázott. 
 - Valóban? - megrökönyödve kérdeztem. 
 - Igen. Segítenél nekünk? - vette át a szót a király.
 - Attól függ mit kell tennem, felség. - válaszoltam bátran.
 - Minden bizonnyal hallottál már a fiamról Matsumotóról. Róla van szó. - nagy szemekkel néztem a királyi párra. 
 - A hercegről?
 - Igen. Sok nemesnél szolgáltál már. - ajaj ez nem hangzik túl jól. - Egy-két hónapnál nem voltál egyiknél se többet. Viszont a távozásod után a teljesen átformálódott a minden egyes mestered élete. Ha jól emlékszem a Kang család örököse megannyi bosszúságot okozott már felelőtlen tetteivel. Senki nem hit abban, hogy valaha megváltozik. Ezért el akartuk venni örökösi jogát. - igen ez így van, de ezt mindenki tudja jól. Bólintottam megértésem jeléül. - Az utóbbi időben elkezdett változni és ez neked tudható be.
 - Nekem? 
~ Mi van?? Miért mit tettem?! Kérdőn pislogva figyeltem a trónján terpeszkedő párt. ~ 
 - Igen és nem csak a Kang családban, ha nem sok máshol is. Minden eddigi mestered és háza népe jó irányba terelted.
~ Egy ideig nem jutottam szóhoz. Ahjaj, azt akarják tőlem, hogy neveljem meg a fiuk. ~
 - És ezt kéne tennem a fiukkal is? - elmosolyodott Matsumotó herceg apja.
 - Igen. Te leszel a komornyikja. - ellentmondást nem tűrően szabta ki rám a súlyos ítéletet. Hatalmasakat pislogtam és hüledezve meredtem magam elé.
 - A komornyikja? - na ne már! Egyszerre bólintottak. 
~ Ellenkezésre nem hagyva időt vázolták fel a tényeket, a füzetés részleteit, az egyenruhám. Elhúztam a szám, ilyenben tényleg nem lehetek a HATALMAS ÉS TÖKÉLETES HERCEG személyi szolgája. Na meg itt is kéne élnem. Na ezzel jól elment az idő, mert nehezen értették meg a családi helyzetem. Lassan utamra engedtek a méreteim levevése után. Bevinni bevittek, de haza már nem. Este féltízenketőkor estem haza. AZ A, hagyd ne mondjam milyen ajtó megint kidőlt. Morogva vissza raktam. Betotyogtam a konyhába pár falat kenyeret legyűrtem és bekukkantottam Aileehez. Aludt, mázli! Homlokon pusziltam és bedőltem mellé. Pár másodperc múlva már szuszogtam is. ~

~ Nagyot néztem mikor Jiyeongot behívatták a kastélyba. Mit művelt már megint az a bolond lány?! Minden egyes idióta baklövése eszembe jutott. Gondolat menetemből Jinuha ragadott ki. ~
 - Szia Ailee. - támaszkodott ablak párkányomnak, ami az ágyam mellet van.
 - Szia - egymásra mosolyogtunk - Mi járatban?
 - Mert halottam, hogy Jiyeon megint betérdelt egy pasijának. - sóhajtott egyet.
 - Aggódsz érte igaz? - elmosolyodtam elégedetten leír szegény fiúról, szerelmes.
 - Persze. Ne néz már rám így! - kiáltott fel.
 - Hogy? - ártatlanul néztem, felmordult.
 - Ne is tagad! Valamit beképzeltél!
 - Mit??
 - Áhh, mindegy!!! - adta fel és lehajtotta a fejét. Elnevettem magam rajta. Összehúzott, szúrós szemekkel nézet fel önelégült pofimba.
 - Na és hol is van az a pasimániás?
 - .... - mosolyom azonnal lehervadt az arcomról.
 - Mi történt? Mond már?! - parancsolt rám erényesen.
 - Jiyeont magához hívatta pangyeol. - mandulái kikerekedtek. 
 - A PANGYEOL?! - döbbent le teljesen. - Mit cseszett el az a lány?!
 - Fogalmam sincs. - válaszoltam higgadtan, pedig megijesztett. 
 ~ Feldúltan hajába túrt és nagy levegőt vett. Fel alá járkált az ablakom előtt. Nem hibáztathatom én is ezt tennem. Egy tíz perc séta-fika után elköszönt és útjára indult. én pedig pillanatok alatt bealudtam. ~

~ Na tessék az a kis bajleverő már megint csinált valamit és még Ailee is kitalál magának valamit és azon szórakozik. Aggódom érte túl szeleburdi, egész este a várost jártam. Olyan embereket keresve akik tudják miért kellett a várba mennie vagy mikor jöhet vissza. Végül hajnalban dőltem be az ágyba. Semmit nem tudtam meg és még a cipőm is szétment. Ha holnap nem lesz otthon tuti azon a ki...Képszakadás reggelig.~

Ruction: 1.Fejezet

 - FELMONDOK! - ordította szobalányom és kirohant a hálómból. Áhh olyan unalmas! Mind túl hamar megtörik. Egyiknek sincs elég kurázsija. Gondoltam magamban.
~ Lassan elmentem a főkomornyikhoz, hogy szerezzen új cselédet. Célozgatós szidást suttogott el és orra alatt átkozódott. A hónapban már a negyedik volt Sunako, a japán. Mindenféle dolgozott már afrikai, orosz még amerikai is. Egyik sem bírta ragyogó fenségem. Gondolkodtam egy elégedett vigyor kíséretében. Erről eszembe jut egy fiatal kislány. Az egyik bálban találkoztam vele 10 évvel ez előtt. Törékeny és sápadt volt. Csak olvasott végig a szökőkút mellet, egy apróbb kis padon. Aznap is elűztem az egyik cselédemet elég durván, amiért a kicsi lány megdorgált. Felállt, csípőjére tett kézzel kissé előre hajolt. Fenyegetően végig nézet rajtam beszéd közben. Aranyos volt. Amikor vissza akartam neki vági megjelent a nővére és elráncigálta és azóta nem láttam őt.~
 - Elmegyek lovagolni! - adtam tudatára a palota őrségnek és mielőtt jöhettek volna velem elhúztam a palotából.
~ A palota mögött van a kedvenc helyem. Egy hatalmas érintetlen erdő. Szélvésszel egy kis tisztásra vágtáztam el. Kikötöttem a fehér atab telivért és elnyúltam a puha zöld fűben. ~

~ Fáradtan dőltem be a paplanok közé, még egy elveszített szerelem. Mit tettem most komolyan? Mi az Aileeben amivel magába bolondítja az összes férfit akit bemutattok neki? Pedig csak fekszik! Hátamra fordulva vizsgáltam a plafon kis és nagy repedéseit. Fáradt és vörös szemeimmel.~
 - Elegem van már! - morogtam a lehető leghalkabban és kitöröltem és könnycseppeket a szememből. Ki kell tartanom! - hajtogattam magamban.
~ Lassan feltápászkodtam és nekikezdtem a házi munkának. Mikor végeztem nekivágtam  a kimichi készítésnek. Mindössze két háló, a szüleinkét Ailee foglalta el én pedig a régi közös szobánk. Még van egy apró konyha az étkezővel egyben. Mélyen gondolataimba merülve az idő gyorsan telik. Vagy csak én gondolom így? ~

~ Már megint sikerült a nővérem "szerelmét" elhódítanom. Nem értem mit eszik ezeken a nemeseken. Jól tudja, hogy nem hozzánk valóak. Meg egyik sem hűséges ahhoz az idiótához. ~
 - Örülök a látogatásának , öhm... - fordultam mostani "hódolómhoz".
 - Kang Dong Ho - elmosolyodott megvillantva kissé sárgás fogati, minden bizonnyal dohányzik.
 - Szóval elcsavartam a fejét és dobni akarja a nővérem? - kertelés nélkül tértem a lényegre. Arcára meglepettség ült ki.
 - Igen elcsavartad a fejem és dobtam a nővéred. Nem lennél a szere...? - nem engedtem hogy befejezze.
 - Nem, nem lennék és kérem azonnal távozzon az otthonomból! - buktam ki. Viszont ő nem adta fel ilyen könnyen. Felém hajol és lenyomta a vállaim.
 - Akkor is az enyém leszel Ailee! - mondta egyenesen a szemembe nézve, suttogva és érthetően. Kirázott a hideg, undorító szájszagától rosszullét kerülgetett. 
 - Jiyeon! - sikítottam fel. Támadóm a száját az enyémre tapasztotta. V-valaki mentsen meg! Ficánkoltam, csapkodtam alatt, de erősebb nálam. Jiyeong! Sírva fakadtam kétségbeesésemben. 

~ Húgi segélyhívására eszméltem fel. Ledöbbentem mikor megláttam mi is történik az ágyban. Döbbenetem hamar dühbe ment át. Leráncigáltam a gyötrődő Aileeről Kang urat. Gyomorszájába térdeltem és kidobtam őt a házból. 
 - Ha még egyszer ide meri tolni azt az ocsmány pofáját nem engedem el élve! - vágtam hozzá a lehető legfinomabban. 
~ Bevágtam a bejárati ajtónk, ami a ennek köszönhetően kidőlt. Remek! Cifrán elkáromkodtam magam és vissza állítottam. Egy pohár friss vízzel és egy lavórral tértem vissza a lánytestvéremhez. Amint leültem mellé azonnal bele is talált a nagy adag taccs. Felfogtam szabad kezemmel a hosszú, sötétbarna haját. ~

~ Azonnal elvettem tőle a vizet. Kiöblítettem a szám és felé fordultam. ~
 - Te idióta! - ordítottam rá. - Mit képzelsz?! Nem elégszer történt már meg ez?! Mit teszünk, ha nem tudjuk megállítani őket?! - zokogva vágtam hozzá kérdéseim halmazát. Könnyezve lehajtotta fejjel szüntelenül esedezett bocsánatomért. Ő tart el mindkettőnk. Állandóan dolgozik.Nagyot sóhajtottam és állánál fogva kényszerítettem, hogy szemembe nézzen. - Jól van megbocsájtok, de ígérd meg, hogy nem szeretsz bele többé nemes emberbe. Ha mégis megesik jobban megismered.
 - Köszönöm - ölelt meg - és megígérem. 
 - És te is bocsájts meg nekem, amiért mindig elhódítom a szerelmeid.
 - Megbocsájtva! - egymásra mosolyogtunk. 

~ Hála az égnek megbocsájtott Ailee. Felálltam, elpakoltam a kis kalamajka után. Kimentem és befejeztem a kimichit. Körülbelül egy fél óra múlva már pakoltam is a tálcára. A kishúgom ölébe teszem, persze csak az után, hogy segítettem felülni.
 - Jó étvágyat. - megpusziltam a fejét.
 - Olyan vagy mint egy anyuka. - nevetett fel édesen.
 - Valóban olyan lettem, de miattad. - elmosolyodom valóban olyannak érzem magam. - Viszont egyél szépen.
 - Jó, jó. - jóízűen neki látott. 
~ A konyhába mentem enni, de nem fejezhettem be. Mert ismét kidől az ajtó. Nagyot sóhajtva felálltam és kimentem a "látogatónkhoz". Földbe gyökerezet a lábam. Egy királyi küldönc. Mit kereshet itt? Nagy nehezen meg tudtam végre szólalni.
 - J-Jó napot. - köszöntem neki - Miben segíthetek?
 - Jó napot kisasszony. A király hívatja. - mondta mesés egyszerűséggel. 
~ Szemeim hatszorosodnak kerekedtek. ~
 - Miért? - tettem inkább magamnak ezt a kérdést, mint neki.
 - Azt nem hozzák egy küldönc tudtára kisasszony. 
 - Egy perc és megyek. - mondtam miközben elpakoltam és bementem Aileehez. 

~ Épp befejeztem az evést, amikor a nővérem bejött. Sietve kivitte a tárcám. Kintről hallottam a csörömpölését, pakolászásának. ~
 - Ki az? - kérdeztem, mikor végre elém tolta a képét. 
 - A király hivatott magához. - mondta levegőért kapkodva. A szemeim sokszorosára nőttek.
 - A király?! - akadtam ki - Mit csináltál már megint, Jiyeong?! 
 - Semmit!! Legalábbis én nem tudok róla. hogy valami rosszat tettem. - morgott. 
 - Le Je Yeon kisasszony! - kiáltott be, valószínűleg a küldönc. 
 - Mennem kell! - és elindult kifelé - Siettek vissza. 
 - Vigyáz magadra nővérem! - szóltam utána.  

 ~ Visszaraktam az ajtónkat és beszálltam a ránk várakozó hintóban. Az út a palotába egy óra, ez idő alatt minden tettem felelevenedett előttem. Alsó ajkam rágtam és kezeim tördeltem.~

Ruction: Szereplők

  ~Ruction~

 

Szereplők:

Matsumoto Jun és Szélvész

22 éves. 

 Eun első hercege. 
Csakis a hozzá legközelebb állónak engedi ezt meg.
Szélvész 17 éves kora óta hű társa a bajban. Véleménye szerint egyetlen szerelme.

Minden nemes nőt meghódít aki elé kerül.

A Snadani királyi palota keleti szárnyában lakik.

  A rangon alulikat pedig nem veszi ember számba.

Híresé tette az, hogy hetente elűzte a szobalányait, komornyikjait és egyiket sem ő küldte el.

 

Lee Je Yeon 

22 éves.

Ismerősi Jiyeonnak becézik.

Eun fővárosában Snagdanban él.

Cselédlányként és egy kis étteremben dolgozik.

Húgáról Ye Jinről egyedül gondoskodik, mert szüleik 15 éves korában elhunytak.

Egyedül dolgozik és végzi el a házi munkákat, mert testvére beteg és nincs pénzük a drága gyógyszerekre, de ő titokban mindent megtesz, hogy megszerezze azokat.

Sok nemesnél szolgált már és próbálta szívük ellopni, azonban mikor bemutatta őket húgának mind átpártolt hozzá. Így volt ez Ailee összes szerelmével is. Mégsem képes utálni egyetlen rokonát.

Lee Ye Jin 

20 éves. 

Beceneve: Ailee.

Eun fővárosában Snagdanban él.

Betegsége miatt nem mozdulhat ki az otthonából.

 
Jung Jinwong

 22 éves.
A két testvér Jinuahnak becézi.

Egy apróbb boltot vezet.

Jiyeong legjobb barátja.

Egymás hátát védik a bajban. Jinwong vigasztalja meg barátját Ailee miatt.