Ruction: 3.Fejezet

~ Reggel arra ébredtem, hogy valami vagy valaki a fülembe szuszog és ölelget. Lassan felnyitottam pilláim és szunyókáló nővéremmel találtam magam szemben. Még mindig a tegnapi ruhájában volt. Vajon mikor ért haza? Gyengéden elkezdtem rázogatni vállait. ~
 - Jiyeon, Jiyeon. - szólítgattam egyre ingerültebben, egy jó öt percig.
 - Mi van? - mordult rám, de nem nyitotta ki szemeit.
 - Kelj fel, hasadra süt a nap! - elmosolyodtam rajta, rosszabb mint egy öt éves kisgyerek.
 - Áhh nem akarok! - morogta és vállamba fúrta fejét.
 - Itt a herceg. - suttogtam fülébe, mert jól tudom mennyire rühelli. Azonnal fel is pattant és ökölbe szorított mancsait maga elé emelte.
 - Hol?! - elnevettem magam hangosan.
 - Átvertél! - kuncogott és elkezdet csikizni.
 - Nee nehh! - sírtam nevetve.
 - Ez a büntetésed. - mondta, majd megkegyezett nekem. Légzésem lassan normalizálódott.
 - Mi történt tegnap? - váltottam azonnal komolyra.

~ Megdermedtem húgom tényleges kérdésére és komolyságára. Nagy levegőt véve ültem le az ágya szélére. Csak bámultam magam elé és lassan kiengedtem a bent rekedt oxigént. ~
 - Egy szívességet kértek tőlem. - húztam el szám szélét, kissé gúnyosan. Megnevezni fölösleges volt. Kiléte egyikünk előtt sem volt titok.
 - Egy szívességet? - szűkültek össze barna színben pompázó szemei.
 - Igen. Azt akarják, hogy neveljem meg a fiukat. - néztem rá.
 - Hogy neveld meg?! Dadát akarnak belőled csinálni, egy húszon éves férfihoz?! - csípősen elnevette magát.
 - Valami olyasmit. A komornyikja leszek annak az óriáscsecsemőnek. - arcára halovány mosoly ült ki, de aggodalom is bujkált ott.
 - Jiyeon nem szerethetsz bele még egy nemesbe! Főleg a trónörökösbe! - mondta szigorúan.
 - Tudom. - hajtottam le szomorúan a fejem.
 - Azt mondtad a komornyikja kell legyél. Akkor ott is kell laknod. Igaz? - mindig meglepődöm Ailee okosságán. Igazán éles eszű lány.
 - Nem hagylak itt, csak bejárni fogok Az ebéd időmben haza jövök és csinálok neked enni. A takarítást meg este végzem el. - Összeráncolt szemöldökkel hallgatta végig mondandómat.
 - Nem fogod bírni. - mondta hidegen, mellkasa előtt összefonta karral.

~ Nem válaszolt, nem tudott. Parancsot kapott az ország vezetőjétől, nincs választása. ~
 - Jinuah, keresett téged a minap. - nővérkém ősszintén meglepődött.
 - Tényleg? Miért?
 - Mert halott a mentő akciódról.- rámosolyogtam hálásan.
 - Gyorsan terjed.
 - Igen és egész este kereset téged. - sejtelmesen elvigyorodtam. Eonni hatalmas szemekkel nézet rám.
 - M-miért? - dadogta édesen, kissé kipirultan.
 - Mert elmondtam neki hol jártál. - nem bírtam abba hagynia a szám széleinek felfelé kanyarítását.
 - Miért mondtad el neki? - hajol közel arcomhoz. Jól látom, hogy megijedt?
 - Mert a barátunk és fontos vagy neki. - a mondat második felét suttogtam.
 - É-értem. - feleli elcsigázva - Megyek készülni. - és ezzel ki is szaladt a szobámból és kapkodva készülődött, közben egy szenyóval dobott meg.
 - Elmentem, szia! - ordította hátra nekem és elviharzott.
 - Szia...

~ Teljesen ledöbbentett, amit húgi mondott nekem. ~
 - Fontos vagyok neki... Persze, mert jó barátunk. Nekem és Aileenek is. Ő is fontos neki... Igen! - motyogtam magam elé, futás közben
~ Jinuah háza előtt megálltam. Egy - kettő - stb. Telt az idő. Nagy levegőt vettem és sietősen bekopogtam. Semmi mozgás. Még egyszer. ~
 - Héé, Jinuah! Itthon vagy?! - már épp menni akartam, mikor kinyílt az ajtó és pillanatok alatt barátom védelmező karjai közt találtam magam.
 - Jinuah...Mi a baki? - suttogtam mellkasába. Eltartott egy pár pillanatig mire felfogtam mit is kéne tennem és hozzá bújtam. Remek érzés. Olyan jó meleg, biztonságos és ez a bódító illat. Ahj miket gondolok én?!
 - Mit csináltál? - suttogta lágyan fülembe, úgy mint még soha.
 - S-semmit. - jöttem teljese zavarba. Eltölt magától vállaimnál fogva és egyenesen szemebe nézet, nagyot nyeltem.
 - Ne hazudj.
 - Nem teszem. - tiltakoztam.
 - Akkor miért hivatott magához a pangyeol?! - vont kérdőre idegesen.
 - M-munkát adott. - feleltem megszeppenve.
 - Mit? - kérdezte meglepetten.
 - A hercegnek kell szolgálnom. - némán, összeráncolt szemöldökkel figyelt.
 - Mennem kell. - böktem ki pár perces hallgatás után. Megrázta a fejét, arcvonásai ellágyultak és újra az a felhőtlenül boldog srác állt előttem, akit oly régóta csodálok.
 - Rendben.
 - Akkor szia. - arcon pusziltam és elmenekültem.
~ Hátra sem néztem. Sokszor pusziltam már meg őt, de ez olyan más volt. Ezernyi pillangó éledt fel a hasamban. Az alsó ajkam harapdálva szedtem lábaim a szolgálóházba. ~

~ Arra keltem, hogy valaki szólongat. Idegesen battyogtam az ajtóhoz, de mikor kinyitottam egy nem várt vendég állt előttem. Azonnal karjaim közé zártam a kis törékeny testét. ~
 - Jinuah... Mi a baki? - suttogta, meg mosolyogtam furcsa szavajárását.
~ Miközben hozzám bújt megéreztem, milyen vékony és törékeny. Édes illata az orrom cirógatta. Hála Istennek, hogy jól van és nem eset baja. ~
 - Mit csináltál? - suttogtam a fülébe, egy pillanatra el is felejtkeztem mindenről csak is róla nem.
 - S-Semmit. - dadogta, nem hittem neki vállánál fogva eltoltam magamtól, hogy szemébe nézhessek.
 - Ne hazudj. - egyre idegesebb lettem, de igyekeztem magam csillapítani.
 - Nem teszem.
 - Akkor miért hivatott magához a pangyeol?! - szinte már kiabáltam, nem hazudhat nekem, ahhoz már túl régóta szeretem őt!
 - M-munkát adott. - felelte remegő hangon.
 - Mi? - néztem nagyot mikor felfogtam szavait.
 - A hercegnek kell szolgálnom. - nem válaszoltam.
~ A wangjának?! Jiyeon gyűlöli őt. Mi lesz, ha belészeret? Még belegondolni is sörnyű. Csak kihasználná az a féreg! Jiyeong túl naiv természetű. Gondolathálóm fonásában az előttem álló lány, sőt nő állított meg. ~ 
 - Mennem kell. - szavaira magamhoz tértem, megráztam a fej és kedvesen rámosolyogta.
 - Rendben. 
 - Akkor szia. - hadarta, és megéreztem arcomon puha ajkait. 
~ Válaszom meg sem várva tovább állt. Lassan visszalebegtem a házba. Minden egyes érintése a fellegekbe juttatott. ~

~ Rendesen leszidták a fejem. Pedig csak egy öt percet késtem. A fejmosás után, fürödni küldtek. Felügyelték, hogy mindenem alaposan sikáljam meg. Legszívesebben ordítottam volna zavaromban. Nagy nehezen sikeresen beleküzdöttem magam az egyenruhámba. Milyen gyönyörű és olyan puha. Meglepetésemre lekötötték a mellem, hajam férfikontyba fogták. Tátott szájjal álltam a hatalmas tükör előtt. Más nézett vissza rám. Egy sármos komornyik, aki ráadásul férfi!!! Hatalmasat nyeltem és a "főnökömhöz" fordultam. Aki elégedetten mért végig. ~
 - Miért kell férfinak öltöznöm? 
 - Azért, hogy a Matsumoto herceg ne akarjon téged. ... Bár emiatt nem is kell félnünk. - tette hozzá lenézően. Na jó már most rühellem, ezt a...!
 - Most pedig menj és keresd meg őt. - utasított.
~ Semmi jó tanács vagy, hogy hova ne menjek be. Hja most komolyan! Ez a palotai népség! Morgolódva indultam felfedező utamra. Néhány szobalány alaposan megnézet magának. Addig azt hittem azért, mert új vagyok, de mikor megláttam a tükörképem leeset. Pasi lettem! ~