Ruction: 2.Fejezet

~ Az is eszembe jutott, amikor az egyik ex-em annyira betérdeltem, hogy a hasából kellett eltávolítani a golyóit. Nagyot sóhajtottam. Nem jönne jól, ha bebörtönöznének. Gondoskodnom kell Aileeről. Áhh ne már! Tényleg kezdek anyánkká válni. Újra sóhajtottam egy nagyot. Út közben figyeltem Snagdan zsúfolt utcáit. Az országunk már rég nem az a hagyományos hely. Teljesen egyedi hangulata van. Sok-sok évvel ezelőtt angolok vették át az ország vezetését. Viszont egy ideje már újra saját "fajtánk" vezet minket. Lassan elértük a célunk és elképedve bámultam a királyi palotát.
 - Hatalmass~ - suttogtam magam elé.
~ Igazán körbenézni sem volt időm. Amikor megálltam egy-egy festménynél, vagy lovagi páncélnál tovább löktek. Uhh. Végül egy hatalmas trónterembe vezettek. Ott volt a király és a királyné is. M-Mégis mit tettem?? Illedelmesen meghajoltam előttük. Gyomrom dióméretűre zsugorodott. ~
 - Te lennél Lee Je Yeon, igaz? - kérdezte a Eun uralkokodója. Hangja hatalmat mégis gyengédséget rejtett magában. Meg kellett emberelnem magam, hogy válaszolni tudjak. Lenyeltem a torkomban akadt csomót.
 - Igen, felség. - megerősítettem egy bólintásommal. Egy ideig elgondolkodva mért végig. Kihúztam magam és arcomra halovány pír szökött. Egy egyszerű kis szobalány ruhám volt rajtam még a régi munkámból. Még rágondolni is rossz. Fel nem foghatom, mikként is eshettem bele egy ilyen pasiba.  - Miért hivatott ide felséged? - mindig mondani ezt a fránya "felségedet" idegesítő.
 - Azért mert egy szívességet szeretnénk kérni tőled Je Yeon kisasszony. - nem tagadhatom meglepődtem, nem kicsit.
 - Egy szívességet?
 - Igen. Sokat hallottunk rólad. - mondta a királyné. Milyen gyönyörű. Meg sem látszik rajta a kora. Vékony és kecses alakja nem jellemző ilyen idősen. Olyan hidegen szólított  meg, hogy a hideg kirázott. 
 - Valóban? - megrökönyödve kérdeztem. 
 - Igen. Segítenél nekünk? - vette át a szót a király.
 - Attól függ mit kell tennem, felség. - válaszoltam bátran.
 - Minden bizonnyal hallottál már a fiamról Matsumotóról. Róla van szó. - nagy szemekkel néztem a királyi párra. 
 - A hercegről?
 - Igen. Sok nemesnél szolgáltál már. - ajaj ez nem hangzik túl jól. - Egy-két hónapnál nem voltál egyiknél se többet. Viszont a távozásod után a teljesen átformálódott a minden egyes mestered élete. Ha jól emlékszem a Kang család örököse megannyi bosszúságot okozott már felelőtlen tetteivel. Senki nem hit abban, hogy valaha megváltozik. Ezért el akartuk venni örökösi jogát. - igen ez így van, de ezt mindenki tudja jól. Bólintottam megértésem jeléül. - Az utóbbi időben elkezdett változni és ez neked tudható be.
 - Nekem? 
~ Mi van?? Miért mit tettem?! Kérdőn pislogva figyeltem a trónján terpeszkedő párt. ~ 
 - Igen és nem csak a Kang családban, ha nem sok máshol is. Minden eddigi mestered és háza népe jó irányba terelted.
~ Egy ideig nem jutottam szóhoz. Ahjaj, azt akarják tőlem, hogy neveljem meg a fiuk. ~
 - És ezt kéne tennem a fiukkal is? - elmosolyodott Matsumotó herceg apja.
 - Igen. Te leszel a komornyikja. - ellentmondást nem tűrően szabta ki rám a súlyos ítéletet. Hatalmasakat pislogtam és hüledezve meredtem magam elé.
 - A komornyikja? - na ne már! Egyszerre bólintottak. 
~ Ellenkezésre nem hagyva időt vázolták fel a tényeket, a füzetés részleteit, az egyenruhám. Elhúztam a szám, ilyenben tényleg nem lehetek a HATALMAS ÉS TÖKÉLETES HERCEG személyi szolgája. Na meg itt is kéne élnem. Na ezzel jól elment az idő, mert nehezen értették meg a családi helyzetem. Lassan utamra engedtek a méreteim levevése után. Bevinni bevittek, de haza már nem. Este féltízenketőkor estem haza. AZ A, hagyd ne mondjam milyen ajtó megint kidőlt. Morogva vissza raktam. Betotyogtam a konyhába pár falat kenyeret legyűrtem és bekukkantottam Aileehez. Aludt, mázli! Homlokon pusziltam és bedőltem mellé. Pár másodperc múlva már szuszogtam is. ~

~ Nagyot néztem mikor Jiyeongot behívatták a kastélyba. Mit művelt már megint az a bolond lány?! Minden egyes idióta baklövése eszembe jutott. Gondolat menetemből Jinuha ragadott ki. ~
 - Szia Ailee. - támaszkodott ablak párkányomnak, ami az ágyam mellet van.
 - Szia - egymásra mosolyogtunk - Mi járatban?
 - Mert halottam, hogy Jiyeon megint betérdelt egy pasijának. - sóhajtott egyet.
 - Aggódsz érte igaz? - elmosolyodtam elégedetten leír szegény fiúról, szerelmes.
 - Persze. Ne néz már rám így! - kiáltott fel.
 - Hogy? - ártatlanul néztem, felmordult.
 - Ne is tagad! Valamit beképzeltél!
 - Mit??
 - Áhh, mindegy!!! - adta fel és lehajtotta a fejét. Elnevettem magam rajta. Összehúzott, szúrós szemekkel nézet fel önelégült pofimba.
 - Na és hol is van az a pasimániás?
 - .... - mosolyom azonnal lehervadt az arcomról.
 - Mi történt? Mond már?! - parancsolt rám erényesen.
 - Jiyeont magához hívatta pangyeol. - mandulái kikerekedtek. 
 - A PANGYEOL?! - döbbent le teljesen. - Mit cseszett el az a lány?!
 - Fogalmam sincs. - válaszoltam higgadtan, pedig megijesztett. 
 ~ Feldúltan hajába túrt és nagy levegőt vett. Fel alá járkált az ablakom előtt. Nem hibáztathatom én is ezt tennem. Egy tíz perc séta-fika után elköszönt és útjára indult. én pedig pillanatok alatt bealudtam. ~

~ Na tessék az a kis bajleverő már megint csinált valamit és még Ailee is kitalál magának valamit és azon szórakozik. Aggódom érte túl szeleburdi, egész este a várost jártam. Olyan embereket keresve akik tudják miért kellett a várba mennie vagy mikor jöhet vissza. Végül hajnalban dőltem be az ágyba. Semmit nem tudtam meg és még a cipőm is szétment. Ha holnap nem lesz otthon tuti azon a ki...Képszakadás reggelig.~