Sziasztok. Az iskola miatt elég lassan tudok írni, de mindent megteszek. Kevesebb lesz egy fejezet, ezért engesztelésből gyakrabban teszek majd fel. Kérlek véleményezettek, mert nem érzem úgy, hogy így folytatnom kéne.... T.T Ha kapok legalább 8 hozzászólást folytattom.

Ruction 5.Fejezet

~ Egy óra múlva otthagytam fiatal urat. Lesiettem WoHeehez, a szakácsnőhöz.
 - Hogy halad? - álltam az ötvenes éveiben álló nő mellé, ijedtében nagyot ugrott, majd szíve felé tette kezét és felém fordult.
 - Ne hozd rám még egyszer a szív bajt, te istenadta kölyök!! - fakanalát fenyegetően megrázta.
 - Bocsánat WooHee asszony. - hajoltam meg, egy félmosoly kíséretében bocsánat kérően meghajoltam.
 - J-jól van nincs baj, fiam. - habogott össze-vissza. 
 - Nos, hogy áll az étel? 
 - Mire leérnek kész lesz. - büszkén kihúzta magát. 
 - Ez remek! Akkor megyek is, köszönöm. - gyorsan megfordultam tengelyem körül, percek múlva már mellette álltam.
 ~ Mivel nem felelt semmire ez az elkéneztetett kis... Az én drága kisördögöm vezénylete által belecsíptem oldalába. Hmm, meglepően feszes, izmos. NEM EZEN NEM GONDOLKODHATOK, ITT FÉRFI SZOLGÁLÓ VAGYOK!!! Csak olyan nehéz... Tettem egy hatalmas ugrással jutalmazott. ~
 - Mégis mit képzelsz, te hitvány szolga?! - hirtelen jött kitörése megijesztett, hatalmasat nyertem.
 - Felébresztettem fiatal úr. - feleltem.
 - Így? - kérdően felemelte szemöldökét.
~ Gyors terelés után elhagytam a szobát, a fürdő is gyönyörű, tökéletes pont ahogy az egész kastély. Anyám milyen jó lehet itt fürdeni. Ahh~ Egy. Egy sor ábrándozás közben előkészítettem mindent. Hang nélkül léptem be, nem is olyan buta a szavai miatt. Egészen a fürdőig loholtam utána, de mikor ott akartam hagyni behúzott a helyiségbe. Teljesen megijedtem, leleplezett?! Meg fog erőszakolni?! ~
 - T-t-tessék?! - dadogtam - M-miért?
~ Gúnyos mosolyártól a hideg kirázott. ~
 - Szerinted miért?
 - Ö-öhm. - éreztem, hogy vér fut az arcomba és, hogy lehajolt hozzám még egy lapáttal rátett.
 - Férfipárti vagy?
 - M-mi?! N-nem dehogy!! - hevesen tiltakozottam, nem bukhatok le, nem bukhatok le!!!
 - Akkor segíts vetkőznöm. - M-mi?! Ne már!!
 - I-igenis. 
~ Remegő kézzel kezdtem el vetkőztetni. Először a zakóját, másodjára az ingét. Nem tévedtem valóban izmos, nem is kicsit. Hozzám dobta a maradék ruháját. Csendben, meglapulva vártam míg elkészül. Teljesen megdöbbentett újabb parancsa. Ennek sincs szívbaja az biztos, vagy csak túl sokszor csinálta már ezt? Nagy nehezen neki kezdtem a hátának. Tele van forradásokkal ez eddig fel sem tűnt. ~

 - Sok harcban vett már részt, fiatal úr? - kérdezte meglepetten.
 - Igen.  Nem nézted ki belőlem?
 - Bocsásson meg, de nem. - erre felnevettem - Rosszat mondtam?
 - Nem. 
 - Akkor, min nevetett?
 - Azon, hogy ilyen nyíltan megmondtad. - nem válaszolt, vállam felett letekintettem rá. Értetlen arca tárult elém, amitől nevetésben törtem ki. - Nem szokták a szemembe, vagyis hátamba mondani.
 - J... Értem. Valószínűleg azért mert félnek, hogy kirúgja őket. 
 - De te nem?  - most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek.
 - Nem igazán. - vonta meg  vállát.
 - Miért?
 - Azt már nem mondom meg! - felnézet szemembe. 
 - Miért? - noszogattam tovább.
 - Mert nem akarom és végeztem. - kezét törölgetve állt talpra, nagyokat pislogtam rá - A hátával, leöblítheti.
~ Úgy tettem ahogyan mondta. Nekem hátal készítette ki ez esti ruhámat. Alacsony, vékony, nem tűnik túl erősnek. ~
 - És te szoktál harcolni? 
 - Hmm, nem igazán. 
 - Pedig kellene. - furcsán nézett rám - Férfi vagy nem? Meg kell védened a családod!
 - Igaza van. - fordult vissza hangjában szomorúságot fedeztem fel.
 - .... Vagy nincs? 
 - De, de van egy húgom.
 - Akkor van kit megvédened. - beszéd közben kiszálltam, derekamra tekertem egy törölközőt. 

~ Teljesen igaza van, sóhajtottam fel. Odanyújtottam a cuccát. Pilláim lesütöttem, míg öltözködött. ~ 
 - Mindent megteszek ezért. 
 - Tanulsz valami harcművészetet? 
 - Nem. - felsegítettem rá a darabokat.
 - Miért nem, mos..
 - Nem engedhetem meg magamnak. - vágtam szavába és közben belőttem a séróját, utolsó dolgokat helyére illesztetem. 
 - Értem. 
 - Kész van fiatal úr. - elgondolkodva bólintott, lekísértem az ebédlőbe és a többi szolgával együtt figyeltem őket.
 
 

Ruction: 4.Fejezet

~ Arra ébredtem, hogy valaki felém lépked. Lustán felültem és rá emelt tekintettem. Egy férfit, nem is inkább fiú komornyikruhában. Ezek szerint ő az új játékszerem. Csak az a baj, hogy nem nő. Morogva felálltam. Egy méterrel előttem cölöpölte le magát, kecsesen meghajolt. ~
 - Fiatal úr, mától én leszek a komornyikja. - hangja furcsán kedves és lágy volt, nem férfias, de nem is őszinte. He, érdekes! Arcomra alantas félmosoly kúszott. Lassan felegyenesedett.
~ Előre hajoltam, hogy arcunk egyszíntbe kerüljön. Alacsony, állapítottam meg. Rendületlenül tűrte kutató szempárom. Hirtelen otthagytam és elindultam a lovam felé. Vállam felett néztem vissza rá.~
 - Gyere WooJin! - szemei kikerekedtek.
 - WooJin?
 - Igen ez a neved, mozdulj már!! - emeltem fel a hangom. Nem hallottam, de éreztem legszívesebben leütne. Hátamba lyukat égetett a hátamba. Jóízűen felnevettem és felugrottam Szélvészre.
 - Te futni fogsz! - és elindultunk.

~ Két óra alatt végre megtaláltam ezt a semmirekellőt. Morgását figyelembe se véve meghajoltam előtte. ~
  - Fiatal úr mától én leszek a komornyikja. - próbáltam a lehető legkedvesebb és legalázatosabb lenni.
~ Mikor felálltam lehajolt hozzám. Arcunk között csak öt centi volt. Nyeltem egyet és magamba fojtottam a zavaromat. Olyan gyorsan fordult meg és indult lovához, hogy légmozgást keltett. Kifújtam a bent tartott levegőt. ~
 - Gyere WooJin! - miről beszél ez?
 - WooJin?
 - Igen ez a neved, mozdulj már!! - a nevem?! Szúrósan követtem minden mozdulatát. Felnevetett, értetlenül néztem és kissé hátra hőköltem. Pillanatok alatt a fehér "paripáján" csücsült, gúnyosan, lenézően figyelt engem. Arcán vészjósló mosoly terült szét.
 - Te futni fogsz! - Eh ne már!! Ez hülye?! Mire feleszméltem már az erdőben szalonozott kénytelen-kelletlen utána eredtem.

~ Ez komolyan utánam jött. Nem is rossz. Direkt kerülőn mentem. Az istálló előtt leugrottam és elégedetten veszem tudomásul, hogy lihegve ért utol. Apró kezébe nyomtam a kantárt. Nagy nehezen tudomásul vette a dolgát és bevezette Szélvészt a helyére, egy 10 perc múlva jelenik csak meg oldalamon, kecsesen meghajol és várja parancsaim. Mit sem törődve vele beindulok. Komótosan ülök le az íróasztalhoz és kezdek neki a mai feladataimnak. Valami más, rendezettek az iratok? Az előbb dobtam szét őket. A kedvenc rágcsám? Mi a?! Habozva oldalra fordultam. ~
 - ÁÁÁ!! - hátrazakóztam és az inassal találtam magam szemben. - Baszki! Mikor jöttél be?! - segítőkész kezét indulatosan elhárítottam és magam álltam fel.
 - Végig itt voltam fiatal úr. - látszott rajta ő is meglepődött, de mosolyát is lenyeli.
 - Jó szórakozol? V-végig?!
 - Igen. Vagyis, végig itt voltam. - arcán pillanatnyi zavartság futott át.
 - Jól van, mindegy! - túrtam ingerülten hajamba és visszahuppantam a székembe. - Máskor szólj, ha bejössz.
 - Igenis, bocsásson meg, hogy megijesztettem. - hajolt meg, félszegen leintettem.

~ Hangtalanul követtem. Út közben beugrottam a konyhára, hogy vigyek neki valamit. A szakács volt oly kedves és odaadta nekem az úrfi kedvencét. Letettem mellé és a lehető legláthatatlanabbul segítettem ki őt. Mikor rám nézett. Hatalmasat ordított és a földön kötött ki. Én is hátráltam egy-két lépést. Nem mondom, hogy nem volt röhejes! ~
 - Baszki! Mikor jöttél be?! - közben kinyújtottam felé a kezem, de durván ellökte és magától tápászkodott fel. 
 - Végig itt voltam fiatal úr. - adtam választ, de alig tudtam elharapni feltörő nevetésem.
 - Jó szórakozol? V-végig?!
 - Igen. - hirtelen leeset mit mondtam és azonnal hadakozni kezdtem - Vagyis, igen végig itt voltam. 
 - Jól van, mindegy! - figyeltem - Máskor szólj, ha bejössz.
 - Igenis, bocsásson meg, hogy megijesztettem. - mellkasomra helyeztem tenyerem és előre dőltem, egy könnyed mozdulatsort bemutatva és visszahúzódva figyeltem ahogyan végzi feladatait.

 - Fiatal úr kész a vacsora. - hallom meg egy ismeretlen személy halk és simogató hangját. Valaki rázogat. - Kérem keljen fel! 
~ Nem feleltem, s mozdulni se mozdultam meg. Szórakozok vele egy kicsit. Halk szitkokat hallottam meg. ~
 - Ez az elkényesztetett ... - morogta de nem fejezte be - Na, ébresztő! - megcsípett mire hatalmasat ugrottam
 - Mégis mit képzelsz, te hitvány szolga?! - förmedtem rá, megszeppenve nézet rám - Válaszolj, ha kérdezlek!!
 - Felébresztettem fiatal úr. - nyerte vissza nyugodtságát.
 - Így?
 - Igen. Kíván fürdeni vacsora előtt? 
 - ... Igen. 
 - Máris elkészítettem. - egy lágy mozdulattal begörbítette hátát és el is tűnt mellőlem. Fura egy alak az biztos.
~ Fel-alá kezdem járkálni állam vakargatva.
 - Biztos nem Sebastian volt. Nem merne ellen szegülni, de akkor ki? Szüleim nem avatkoztak a dolgomba...eddig.
 - Kész a fürdője. 
 - Rendben. - egészen a fürdő ajtajáig követett, mint egy jól nevelt kiskutya. - Te is jössz. - rántottam be magammal.
 - T-t-tessék?! - döbbent le, szinte már megijedt. - M-miért? - Gúnyos mosoly húzódott ajkaimra. 
 - Szerinted miért? 
 - Ö-öhm. - közelebb hajoltam hozzá...elpirult.
 - Férfipárti vagy? 
 - M-mi?! N-nem dehogy!! - hevesen tiltakozott. 
 - Akkor segíts vetkőznöm. 
 - I-igenis. - remegő kézzel segített. 
~ Lehúzta hátamról a zakót, az inget. Fel akasztotta, én pedig hozzá vágtam maradék ruhám és beültem a vízbe. Felém se nézet, míg tisztálkodtam. ~
 - Mosd meg a hátam WooJin. 
 - Hogy mit csináljak? - dermedt meg és lett hangja egy oktávval magasabb. 
 - Ne sipákolj, hanem gyere és végezd el a munkád! - mordultam fel.
 - Igenis. - megfordult letérdelt mögém és szivaccsal a kezében kezdet neki mosdatásomnak.