Ruction: 4.Fejezet

~ Arra ébredtem, hogy valaki felém lépked. Lustán felültem és rá emelt tekintettem. Egy férfit, nem is inkább fiú komornyikruhában. Ezek szerint ő az új játékszerem. Csak az a baj, hogy nem nő. Morogva felálltam. Egy méterrel előttem cölöpölte le magát, kecsesen meghajolt. ~
 - Fiatal úr, mától én leszek a komornyikja. - hangja furcsán kedves és lágy volt, nem férfias, de nem is őszinte. He, érdekes! Arcomra alantas félmosoly kúszott. Lassan felegyenesedett.
~ Előre hajoltam, hogy arcunk egyszíntbe kerüljön. Alacsony, állapítottam meg. Rendületlenül tűrte kutató szempárom. Hirtelen otthagytam és elindultam a lovam felé. Vállam felett néztem vissza rá.~
 - Gyere WooJin! - szemei kikerekedtek.
 - WooJin?
 - Igen ez a neved, mozdulj már!! - emeltem fel a hangom. Nem hallottam, de éreztem legszívesebben leütne. Hátamba lyukat égetett a hátamba. Jóízűen felnevettem és felugrottam Szélvészre.
 - Te futni fogsz! - és elindultunk.

~ Két óra alatt végre megtaláltam ezt a semmirekellőt. Morgását figyelembe se véve meghajoltam előtte. ~
  - Fiatal úr mától én leszek a komornyikja. - próbáltam a lehető legkedvesebb és legalázatosabb lenni.
~ Mikor felálltam lehajolt hozzám. Arcunk között csak öt centi volt. Nyeltem egyet és magamba fojtottam a zavaromat. Olyan gyorsan fordult meg és indult lovához, hogy légmozgást keltett. Kifújtam a bent tartott levegőt. ~
 - Gyere WooJin! - miről beszél ez?
 - WooJin?
 - Igen ez a neved, mozdulj már!! - a nevem?! Szúrósan követtem minden mozdulatát. Felnevetett, értetlenül néztem és kissé hátra hőköltem. Pillanatok alatt a fehér "paripáján" csücsült, gúnyosan, lenézően figyelt engem. Arcán vészjósló mosoly terült szét.
 - Te futni fogsz! - Eh ne már!! Ez hülye?! Mire feleszméltem már az erdőben szalonozott kénytelen-kelletlen utána eredtem.

~ Ez komolyan utánam jött. Nem is rossz. Direkt kerülőn mentem. Az istálló előtt leugrottam és elégedetten veszem tudomásul, hogy lihegve ért utol. Apró kezébe nyomtam a kantárt. Nagy nehezen tudomásul vette a dolgát és bevezette Szélvészt a helyére, egy 10 perc múlva jelenik csak meg oldalamon, kecsesen meghajol és várja parancsaim. Mit sem törődve vele beindulok. Komótosan ülök le az íróasztalhoz és kezdek neki a mai feladataimnak. Valami más, rendezettek az iratok? Az előbb dobtam szét őket. A kedvenc rágcsám? Mi a?! Habozva oldalra fordultam. ~
 - ÁÁÁ!! - hátrazakóztam és az inassal találtam magam szemben. - Baszki! Mikor jöttél be?! - segítőkész kezét indulatosan elhárítottam és magam álltam fel.
 - Végig itt voltam fiatal úr. - látszott rajta ő is meglepődött, de mosolyát is lenyeli.
 - Jó szórakozol? V-végig?!
 - Igen. Vagyis, végig itt voltam. - arcán pillanatnyi zavartság futott át.
 - Jól van, mindegy! - túrtam ingerülten hajamba és visszahuppantam a székembe. - Máskor szólj, ha bejössz.
 - Igenis, bocsásson meg, hogy megijesztettem. - hajolt meg, félszegen leintettem.

~ Hangtalanul követtem. Út közben beugrottam a konyhára, hogy vigyek neki valamit. A szakács volt oly kedves és odaadta nekem az úrfi kedvencét. Letettem mellé és a lehető legláthatatlanabbul segítettem ki őt. Mikor rám nézett. Hatalmasat ordított és a földön kötött ki. Én is hátráltam egy-két lépést. Nem mondom, hogy nem volt röhejes! ~
 - Baszki! Mikor jöttél be?! - közben kinyújtottam felé a kezem, de durván ellökte és magától tápászkodott fel. 
 - Végig itt voltam fiatal úr. - adtam választ, de alig tudtam elharapni feltörő nevetésem.
 - Jó szórakozol? V-végig?!
 - Igen. - hirtelen leeset mit mondtam és azonnal hadakozni kezdtem - Vagyis, igen végig itt voltam. 
 - Jól van, mindegy! - figyeltem - Máskor szólj, ha bejössz.
 - Igenis, bocsásson meg, hogy megijesztettem. - mellkasomra helyeztem tenyerem és előre dőltem, egy könnyed mozdulatsort bemutatva és visszahúzódva figyeltem ahogyan végzi feladatait.

 - Fiatal úr kész a vacsora. - hallom meg egy ismeretlen személy halk és simogató hangját. Valaki rázogat. - Kérem keljen fel! 
~ Nem feleltem, s mozdulni se mozdultam meg. Szórakozok vele egy kicsit. Halk szitkokat hallottam meg. ~
 - Ez az elkényesztetett ... - morogta de nem fejezte be - Na, ébresztő! - megcsípett mire hatalmasat ugrottam
 - Mégis mit képzelsz, te hitvány szolga?! - förmedtem rá, megszeppenve nézet rám - Válaszolj, ha kérdezlek!!
 - Felébresztettem fiatal úr. - nyerte vissza nyugodtságát.
 - Így?
 - Igen. Kíván fürdeni vacsora előtt? 
 - ... Igen. 
 - Máris elkészítettem. - egy lágy mozdulattal begörbítette hátát és el is tűnt mellőlem. Fura egy alak az biztos.
~ Fel-alá kezdem járkálni állam vakargatva.
 - Biztos nem Sebastian volt. Nem merne ellen szegülni, de akkor ki? Szüleim nem avatkoztak a dolgomba...eddig.
 - Kész a fürdője. 
 - Rendben. - egészen a fürdő ajtajáig követett, mint egy jól nevelt kiskutya. - Te is jössz. - rántottam be magammal.
 - T-t-tessék?! - döbbent le, szinte már megijedt. - M-miért? - Gúnyos mosoly húzódott ajkaimra. 
 - Szerinted miért? 
 - Ö-öhm. - közelebb hajoltam hozzá...elpirult.
 - Férfipárti vagy? 
 - M-mi?! N-nem dehogy!! - hevesen tiltakozott. 
 - Akkor segíts vetkőznöm. 
 - I-igenis. - remegő kézzel segített. 
~ Lehúzta hátamról a zakót, az inget. Fel akasztotta, én pedig hozzá vágtam maradék ruhám és beültem a vízbe. Felém se nézet, míg tisztálkodtam. ~
 - Mosd meg a hátam WooJin. 
 - Hogy mit csináljak? - dermedt meg és lett hangja egy oktávval magasabb. 
 - Ne sipákolj, hanem gyere és végezd el a munkád! - mordultam fel.
 - Igenis. - megfordult letérdelt mögém és szivaccsal a kezében kezdet neki mosdatásomnak.