Ruction 5.Fejezet

~ Egy óra múlva otthagytam fiatal urat. Lesiettem WoHeehez, a szakácsnőhöz.
 - Hogy halad? - álltam az ötvenes éveiben álló nő mellé, ijedtében nagyot ugrott, majd szíve felé tette kezét és felém fordult.
 - Ne hozd rám még egyszer a szív bajt, te istenadta kölyök!! - fakanalát fenyegetően megrázta.
 - Bocsánat WooHee asszony. - hajoltam meg, egy félmosoly kíséretében bocsánat kérően meghajoltam.
 - J-jól van nincs baj, fiam. - habogott össze-vissza. 
 - Nos, hogy áll az étel? 
 - Mire leérnek kész lesz. - büszkén kihúzta magát. 
 - Ez remek! Akkor megyek is, köszönöm. - gyorsan megfordultam tengelyem körül, percek múlva már mellette álltam.
 ~ Mivel nem felelt semmire ez az elkéneztetett kis... Az én drága kisördögöm vezénylete által belecsíptem oldalába. Hmm, meglepően feszes, izmos. NEM EZEN NEM GONDOLKODHATOK, ITT FÉRFI SZOLGÁLÓ VAGYOK!!! Csak olyan nehéz... Tettem egy hatalmas ugrással jutalmazott. ~
 - Mégis mit képzelsz, te hitvány szolga?! - hirtelen jött kitörése megijesztett, hatalmasat nyertem.
 - Felébresztettem fiatal úr. - feleltem.
 - Így? - kérdően felemelte szemöldökét.
~ Gyors terelés után elhagytam a szobát, a fürdő is gyönyörű, tökéletes pont ahogy az egész kastély. Anyám milyen jó lehet itt fürdeni. Ahh~ Egy. Egy sor ábrándozás közben előkészítettem mindent. Hang nélkül léptem be, nem is olyan buta a szavai miatt. Egészen a fürdőig loholtam utána, de mikor ott akartam hagyni behúzott a helyiségbe. Teljesen megijedtem, leleplezett?! Meg fog erőszakolni?! ~
 - T-t-tessék?! - dadogtam - M-miért?
~ Gúnyos mosolyártól a hideg kirázott. ~
 - Szerinted miért?
 - Ö-öhm. - éreztem, hogy vér fut az arcomba és, hogy lehajolt hozzám még egy lapáttal rátett.
 - Férfipárti vagy?
 - M-mi?! N-nem dehogy!! - hevesen tiltakozottam, nem bukhatok le, nem bukhatok le!!!
 - Akkor segíts vetkőznöm. - M-mi?! Ne már!!
 - I-igenis. 
~ Remegő kézzel kezdtem el vetkőztetni. Először a zakóját, másodjára az ingét. Nem tévedtem valóban izmos, nem is kicsit. Hozzám dobta a maradék ruháját. Csendben, meglapulva vártam míg elkészül. Teljesen megdöbbentett újabb parancsa. Ennek sincs szívbaja az biztos, vagy csak túl sokszor csinálta már ezt? Nagy nehezen neki kezdtem a hátának. Tele van forradásokkal ez eddig fel sem tűnt. ~

 - Sok harcban vett már részt, fiatal úr? - kérdezte meglepetten.
 - Igen.  Nem nézted ki belőlem?
 - Bocsásson meg, de nem. - erre felnevettem - Rosszat mondtam?
 - Nem. 
 - Akkor, min nevetett?
 - Azon, hogy ilyen nyíltan megmondtad. - nem válaszolt, vállam felett letekintettem rá. Értetlen arca tárult elém, amitől nevetésben törtem ki. - Nem szokták a szemembe, vagyis hátamba mondani.
 - J... Értem. Valószínűleg azért mert félnek, hogy kirúgja őket. 
 - De te nem?  - most rajtam volt a sor, hogy meglepődjek.
 - Nem igazán. - vonta meg  vállát.
 - Miért?
 - Azt már nem mondom meg! - felnézet szemembe. 
 - Miért? - noszogattam tovább.
 - Mert nem akarom és végeztem. - kezét törölgetve állt talpra, nagyokat pislogtam rá - A hátával, leöblítheti.
~ Úgy tettem ahogyan mondta. Nekem hátal készítette ki ez esti ruhámat. Alacsony, vékony, nem tűnik túl erősnek. ~
 - És te szoktál harcolni? 
 - Hmm, nem igazán. 
 - Pedig kellene. - furcsán nézett rám - Férfi vagy nem? Meg kell védened a családod!
 - Igaza van. - fordult vissza hangjában szomorúságot fedeztem fel.
 - .... Vagy nincs? 
 - De, de van egy húgom.
 - Akkor van kit megvédened. - beszéd közben kiszálltam, derekamra tekertem egy törölközőt. 

~ Teljesen igaza van, sóhajtottam fel. Odanyújtottam a cuccát. Pilláim lesütöttem, míg öltözködött. ~ 
 - Mindent megteszek ezért. 
 - Tanulsz valami harcművészetet? 
 - Nem. - felsegítettem rá a darabokat.
 - Miért nem, mos..
 - Nem engedhetem meg magamnak. - vágtam szavába és közben belőttem a séróját, utolsó dolgokat helyére illesztetem. 
 - Értem. 
 - Kész van fiatal úr. - elgondolkodva bólintott, lekísértem az ebédlőbe és a többi szolgával együtt figyeltem őket.