Ruction: 1.Fejezet

 - FELMONDOK! - ordította szobalányom és kirohant a hálómból. Áhh olyan unalmas! Mind túl hamar megtörik. Egyiknek sincs elég kurázsija. Gondoltam magamban.
~ Lassan elmentem a főkomornyikhoz, hogy szerezzen új cselédet. Célozgatós szidást suttogott el és orra alatt átkozódott. A hónapban már a negyedik volt Sunako, a japán. Mindenféle dolgozott már afrikai, orosz még amerikai is. Egyik sem bírta ragyogó fenségem. Gondolkodtam egy elégedett vigyor kíséretében. Erről eszembe jut egy fiatal kislány. Az egyik bálban találkoztam vele 10 évvel ez előtt. Törékeny és sápadt volt. Csak olvasott végig a szökőkút mellet, egy apróbb kis padon. Aznap is elűztem az egyik cselédemet elég durván, amiért a kicsi lány megdorgált. Felállt, csípőjére tett kézzel kissé előre hajolt. Fenyegetően végig nézet rajtam beszéd közben. Aranyos volt. Amikor vissza akartam neki vági megjelent a nővére és elráncigálta és azóta nem láttam őt.~
 - Elmegyek lovagolni! - adtam tudatára a palota őrségnek és mielőtt jöhettek volna velem elhúztam a palotából.
~ A palota mögött van a kedvenc helyem. Egy hatalmas érintetlen erdő. Szélvésszel egy kis tisztásra vágtáztam el. Kikötöttem a fehér atab telivért és elnyúltam a puha zöld fűben. ~

~ Fáradtan dőltem be a paplanok közé, még egy elveszített szerelem. Mit tettem most komolyan? Mi az Aileeben amivel magába bolondítja az összes férfit akit bemutattok neki? Pedig csak fekszik! Hátamra fordulva vizsgáltam a plafon kis és nagy repedéseit. Fáradt és vörös szemeimmel.~
 - Elegem van már! - morogtam a lehető leghalkabban és kitöröltem és könnycseppeket a szememből. Ki kell tartanom! - hajtogattam magamban.
~ Lassan feltápászkodtam és nekikezdtem a házi munkának. Mikor végeztem nekivágtam  a kimichi készítésnek. Mindössze két háló, a szüleinkét Ailee foglalta el én pedig a régi közös szobánk. Még van egy apró konyha az étkezővel egyben. Mélyen gondolataimba merülve az idő gyorsan telik. Vagy csak én gondolom így? ~

~ Már megint sikerült a nővérem "szerelmét" elhódítanom. Nem értem mit eszik ezeken a nemeseken. Jól tudja, hogy nem hozzánk valóak. Meg egyik sem hűséges ahhoz az idiótához. ~
 - Örülök a látogatásának , öhm... - fordultam mostani "hódolómhoz".
 - Kang Dong Ho - elmosolyodott megvillantva kissé sárgás fogati, minden bizonnyal dohányzik.
 - Szóval elcsavartam a fejét és dobni akarja a nővérem? - kertelés nélkül tértem a lényegre. Arcára meglepettség ült ki.
 - Igen elcsavartad a fejem és dobtam a nővéred. Nem lennél a szere...? - nem engedtem hogy befejezze.
 - Nem, nem lennék és kérem azonnal távozzon az otthonomból! - buktam ki. Viszont ő nem adta fel ilyen könnyen. Felém hajol és lenyomta a vállaim.
 - Akkor is az enyém leszel Ailee! - mondta egyenesen a szemembe nézve, suttogva és érthetően. Kirázott a hideg, undorító szájszagától rosszullét kerülgetett. 
 - Jiyeon! - sikítottam fel. Támadóm a száját az enyémre tapasztotta. V-valaki mentsen meg! Ficánkoltam, csapkodtam alatt, de erősebb nálam. Jiyeong! Sírva fakadtam kétségbeesésemben. 

~ Húgi segélyhívására eszméltem fel. Ledöbbentem mikor megláttam mi is történik az ágyban. Döbbenetem hamar dühbe ment át. Leráncigáltam a gyötrődő Aileeről Kang urat. Gyomorszájába térdeltem és kidobtam őt a házból. 
 - Ha még egyszer ide meri tolni azt az ocsmány pofáját nem engedem el élve! - vágtam hozzá a lehető legfinomabban. 
~ Bevágtam a bejárati ajtónk, ami a ennek köszönhetően kidőlt. Remek! Cifrán elkáromkodtam magam és vissza állítottam. Egy pohár friss vízzel és egy lavórral tértem vissza a lánytestvéremhez. Amint leültem mellé azonnal bele is talált a nagy adag taccs. Felfogtam szabad kezemmel a hosszú, sötétbarna haját. ~

~ Azonnal elvettem tőle a vizet. Kiöblítettem a szám és felé fordultam. ~
 - Te idióta! - ordítottam rá. - Mit képzelsz?! Nem elégszer történt már meg ez?! Mit teszünk, ha nem tudjuk megállítani őket?! - zokogva vágtam hozzá kérdéseim halmazát. Könnyezve lehajtotta fejjel szüntelenül esedezett bocsánatomért. Ő tart el mindkettőnk. Állandóan dolgozik.Nagyot sóhajtottam és állánál fogva kényszerítettem, hogy szemembe nézzen. - Jól van megbocsájtok, de ígérd meg, hogy nem szeretsz bele többé nemes emberbe. Ha mégis megesik jobban megismered.
 - Köszönöm - ölelt meg - és megígérem. 
 - És te is bocsájts meg nekem, amiért mindig elhódítom a szerelmeid.
 - Megbocsájtva! - egymásra mosolyogtunk. 

~ Hála az égnek megbocsájtott Ailee. Felálltam, elpakoltam a kis kalamajka után. Kimentem és befejeztem a kimichit. Körülbelül egy fél óra múlva már pakoltam is a tálcára. A kishúgom ölébe teszem, persze csak az után, hogy segítettem felülni.
 - Jó étvágyat. - megpusziltam a fejét.
 - Olyan vagy mint egy anyuka. - nevetett fel édesen.
 - Valóban olyan lettem, de miattad. - elmosolyodom valóban olyannak érzem magam. - Viszont egyél szépen.
 - Jó, jó. - jóízűen neki látott. 
~ A konyhába mentem enni, de nem fejezhettem be. Mert ismét kidől az ajtó. Nagyot sóhajtva felálltam és kimentem a "látogatónkhoz". Földbe gyökerezet a lábam. Egy királyi küldönc. Mit kereshet itt? Nagy nehezen meg tudtam végre szólalni.
 - J-Jó napot. - köszöntem neki - Miben segíthetek?
 - Jó napot kisasszony. A király hívatja. - mondta mesés egyszerűséggel. 
~ Szemeim hatszorosodnak kerekedtek. ~
 - Miért? - tettem inkább magamnak ezt a kérdést, mint neki.
 - Azt nem hozzák egy küldönc tudtára kisasszony. 
 - Egy perc és megyek. - mondtam miközben elpakoltam és bementem Aileehez. 

~ Épp befejeztem az evést, amikor a nővérem bejött. Sietve kivitte a tárcám. Kintről hallottam a csörömpölését, pakolászásának. ~
 - Ki az? - kérdeztem, mikor végre elém tolta a képét. 
 - A király hivatott magához. - mondta levegőért kapkodva. A szemeim sokszorosára nőttek.
 - A király?! - akadtam ki - Mit csináltál már megint, Jiyeong?! 
 - Semmit!! Legalábbis én nem tudok róla. hogy valami rosszat tettem. - morgott. 
 - Le Je Yeon kisasszony! - kiáltott be, valószínűleg a küldönc. 
 - Mennem kell! - és elindult kifelé - Siettek vissza. 
 - Vigyáz magadra nővérem! - szóltam utána.  

 ~ Visszaraktam az ajtónkat és beszálltam a ránk várakozó hintóban. Az út a palotába egy óra, ez idő alatt minden tettem felelevenedett előttem. Alsó ajkam rágtam és kezeim tördeltem.~